Találtam egy jó kis videót, ami 1936 január 1-én készült.

Régen volt hangulata a karácsonyoknak. Általában nagyapáméknál töltöttem. Akkoriban még divat volt a hóesés is. Este elmentünk az éjféli misére. Még az orromban van a fenyő gyantás illata, érzem a hideget, mert a fa általában az előszobában volt, amit nem fűtöttek. Látom magam előtt a szaloncukrok színes papírjait. Most meg arról készültem írni, hogy a karácsony, és én nem vagyunk nagy barátok. Már megint elfelejtettem, hogy elmúltak a gyermekévek. Ha egy gyerek írná ezt, fura lenne és szomorú. Bár a mi kis családunkban én vagyok a “gyerek”.

Manapság nincs fa, nincs hangulat. Már szilveszterkor is hamar ágybakerülök. Valami nagyon hiányzik… Remélem az új év jobb lesz, mint a karácsonyi hangulat.
Boldog Újévet!

Megcsináltam a karácsonyi üdvözlőkártyámat. Kókusz szerint köcsög a mikulás, na de könyörgöm, az magam vagyok la… Tehát csak szép lehet. Mindenkinek kívánok hát:

Boldog Karácsonyt!

Nagyapám, Gallai Ferenc (1915–2002) történeteit sokat hallgattam gyermekkoromban. Kitűnő mesélő volt, gyakorta ülték körbe ismerősök, barátok. Ezt a naplót 1982 körül írhatta. A füzet, amelybe emlékeit lejegyezte, sokáig hevert olvasatlanul a szekrény mélyén, s csak a halála után került elő. A szöveg megidézi azt a jó humorú, egész életét munkával töltő, egyenes embert, akit megismerhettem benne. Az anyag
tartalmi elrendezésén, tagolásán nem változtattam, betűhíven, az interpunkciós jelek szükséges módosításával tárom az érdeklődők elé.

Túlélni a huszadik századot

Már megint ez a Nagy Ő…. M. Anikó. Egyszerűen mindig kell, hogy szerepeljen. De melyik csatorna fizet ezért? Ki a fenét érdekli, hogy mit tetetett a seggébe. A feltűnési viszketeg világba bele… Szeretnék most egy cifra, cikornyás káromlatot elcsattantani, de nekem volt gyerekszobám.